... a barátságról

« Előző Következő »
 

Az ember egyik legősibb vágya, hogy barátja legyen. Szépen fogalmazza meg ezt a vágyat az ószövetségi irodalom egyik szerzője: „A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára” (Sir 6,14k). 

... a barátságról

A barátság két ember kölcsönös ön-odaajándékozása, amelynek feltétele a másik tisztelete. A barátságot nem lehet elvárni vagy kikényszeríteni. A barátság kialakulásához – mivel az ember teljes személyiségét érinti – türelemre, időre van szükség. A barátság fontos jellemező vonása az áldozatvállalás. A barát nem méricskéli, hogy megéri-e, nem gondol arra, hogy túl sokat ad, és a másik azzal visszaélhet. Jézus kezdettől fogva felkínálta a barátságát a tanítványai számára, de nem kényszerítette rájuk. Csak az utolsó vacsorán beszélt a barátságról, amikor jelezte: annyira szereti őket, hogy az életét adja értük (Jn 15,13).

Az Isten barátságát, szeretetét megtapasztaló ember bátrabban fordul társai felé és nyílik meg a másik előtt. Így félelem nélkül meri megajándékozni önmagával, értékeivel barátját.

A barátságnak vannak tévútjai is. Ezek közül néhány: túl erős érzelmi kötődés, kisajátítás, másik fölötti uralkodás. Ezek a másik személyiségének elnyomásához és a közösségtől való elszakításhoz vezethetnek, amelyek ellentétben állnak a barátsággal.


Olvasnivaló:
II. János Pál pápa, Redemptor hominis kezdetű enciklikája in: II. János Pál pápa első enciklikája és levelei, Szent István Társulat, Budapest, 1980.

Kapcsolódó művészeti alkotások:
Petőfi Sándor és Arany János baráti levelezése
Antoine De Saint-Exupery, A kis herceg, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Giuseppe Verdi Don Carlos című operája
Megbilincseltek című film, 1958. (rendező: Stanley Kramer)
Az én kis falum című film, 1985. (rendező: Jiří Menzel)


« Előző Következő »