A mesterséges megtermékenyítés

Érvek és etikai kérdések

« Előző Következő »

A mesterséges megtermékenyítés igen tág jelentéstartalmat hordoz, a testen belüli megtermékenyítéstől a testen kívüli megtermékenyítési technikákon keresztül egészen az emberi klónozásra való törekvésig sok minden megtalálható ezen belül. A beavatkozások célja általában az, hogy a gyermektelen párokat gyermekhez segítsék.

Etikailag több komoly probléma is felmerül ennek során.
Az első: a módszerek többsége szétválasztja a felelős szülői nemi aktust és a gyermeknemzést.
A második: vajon szabad-e beleavatkozni a megtermékenyítés folyamatába? Nem játszik-e az ember Istent?
A harmadik: a testen kívüli megtermékenyítés során számfeletti embriókat is létrehoznak, amelyeket aztán nem ültetnek be, illetve számtalan esetben a beültetett embriók közül egyet vagy többet eltávolítanak, hogy a megmaradó magzatnak nagyobb esélye legyen megszületni. Egyáltalán: kik ezek az embriók? Nem kezelhetjük őket egyszerű anyagként, nem végezhetünk rajtuk eugenikus szelekciót, kiválasztva a legjobbnak tűnőt, mert ha ezt embrionális állapotban megtehetnénk, akkor később, az ember fejlődésének bármely fázisában is megtehetnénk.
Vajon az egyes módszerek alacsony hatásfoka miatt nem jelent-e a mesterséges megtermékenyítés a legtöbb esetben embriókon végzett kísérletet? Ez ugyanis nem engedhető meg etikailag.
Etikailag elfogadható, hogy a meddőséggel küzdő párok gyógyszeres kezelést vegyenek igénybe. Ezen kívül örökbe is fogadhatnak gyermekeket.
A gyermek nem jog, hanem ajándék. Neki viszont joga van édesapához és édesanyához – és ahhoz, hogy az ő szeretetteljes házastársi tettük gyümölcseként jöjjön a világra.

Ugyanakkor világosan kell látnunk, hogy az asszisztált reprodukciós eljárással született emberek is ugyanúgy Istentől kapták életüket, mint a természetes úton fogant emberek. Értékesek, és Isten szemében kedvesek.


Olvasnivaló
Humanae Vitae II/6.
Evangelium Vitae 14.
Donum Vitae I/6-II/8.
KEK 2374-2379, 2293-2295.


« Előző Következő »