Megtartja a pap a gyónási titkot?

« Előző Következő »
 

A legismertebb, legelterjedtebb – s egyben a legszigorúbban védett – titokfajta a gyónási titok. A gyónó védelmét szolgálja, aki a bűnbánat szentségében legszemélyesebb dolgait tárja fel a gyóntató előtt (vö. KEK 1467).

A pap minden körülmények között megtartja a gyónási titkot?
Közép-Európa számtalan hídja mellett megtaláljuk Nepomuki Szent János (XIV. század) szobrát: ő volt az a pap, aki a cseh királlyal szemben megvédte a királyné gyónási titkát, s ezért életével kellett fizetnie. Példa ez arra, hogy az egyház mennyire komolyan veszi ezt a titkot: papjai akár életük árán is készek megvédeni.
Napjainkig vannak vértanúi a gyónási titoknak. A II. világháború idején például a Fülöp-szigeteken a japán hódítók 1943-ban azért ölték meg Francis Vernon Douglas atyát, a Szent Kolumbán Missziós Társulat papját, mert nem volt hajlandó elárulni azt, ami a gyónásban tudomására jutott .
Az Egyházi Törvénykönyv előírásai értelmében, amennyiben a gyóntató pap a szentgyónásban megvallott bűnt bármilyen módon elárulja, akár csak részben is, alkalmatlanná válik papi szolgálata további betöltésére, ezen felül pedig kizárják az Egyházból.
A gyónási titok tehát elsődlegesen a gyónót védi. Emellett azonban óvja a gyóntatót s általában az Egyházat, végső soron pedig a bűnbánat ének méltóságát is a manipulációkkal, támadásokkal szemben. Az a személy ugyanis, aki bármilyen technikai eszközzel rögzíti, illetve nyilvánosságra hozza azt, ami a gyónás során elhangzott – akár a gyóntató, akár a gyónó részéről –, be esik (ld. Hittani Kongregáció, Ad poenitentiae sacramentum tuendum határozat, 1988. 09. 23).

« Előző Következő »