Természetellenes-e a nőtlenség?

« Előző Következő »

Napjainkban furcsa jelenséget tapasztalhatunk: egyrészt terjednek az olyan gondolatok, miszerint a böjt, az önmegtagadás egészséges és szükséges ahhoz, hogy teljes értékű életet éljünk (fitnesz, diéták, egészséges életmód stb.). Ám míg az ételről, italról, élvezeti cikkekről való lemondásnak divatja van, addig a nemiség terén gyakorolt önmegtartóztatást mintha nem értékelnék az emberek, sőt akár nevetségesnek is tartják azt.

Holott a legtöbb világvallásban kialakult a valamiféle nőtlenség gyakorlata. A buddhizmus csúcsát a szerzetesi életállapot jelöli, ahol szigorú rendben élnek a kiválasztottak, hogy minden szenvedélytől megszabadulva a megvilágosodás ösvényére léphessenek. Az iszlám lelkiségi hagyománya is ismeri a nőtlenségben élő „remetéket”, illetve a „szerzetesi” csoportokat, ahol Allah ismerete és követése a legtökéletesebben megvalósul. A nőtlen, teljes létüket Istennek szentelő próféták példáit felleljük az Ószövetségben is.

Ezek alapján tehát elmondhatjuk, hogy kultúrától, vallástól független közös tapasztalatunk, hogy – miként testi létünk minden vetületében – a nemiség terén nem csak lehetséges, de a hittel, az istenkereséssel, az isteni misztériumban való elmélyedéssel különösen is összeegyeztethető a nőtlen életállapot. Ilyenkor a férfi mindazt az érzelmi, pszichés, testi energiát, emberi gazdagságot, amely egy párkapcsolatban bontakozna ki, istenkapcsolatába emeli be, s sajátos életállapota szerinti szolgálatában igyekszik gyümölcsözővé tenni azt.

Nehéz ez a döntés, mert valóban meg kell haladni az emberi élet természetes rendjét. Ezért is mondja Jézus, hogy ezt nem értheti és élheti meg mindenki, csak az, akinek az Isten megadja (vö. Mt 19,13), vagyis akit az Isten erre kiválaszt.


« Előző Következő »