„behúzták a csőbe”, vagyis hogy meghatározottságok közepette megvalósuló (nem pedig abszolút) szabadsága van, akkor ráébred: a maga helyzetében szabadon és felelősséggel kell döntenie arról, hogy hogyan tovább." />

Az ember, aki dönthet

« Előző Következő »

Amikor az ember értelmesen felméri, hogy „behúzták a csőbe”, vagyis hogy meghatározottságok közepette megvalósuló (nem pedig abszolút) szabadsága van, akkor ráébred: a maga helyzetében szabadon és felelősséggel kell döntenie arról, hogy hogyan tovább.

A szabadsága ugyan valamennyire korlátozott, de mégiscsak maga dönthet arról, hogy hogyan viselkedik a „csőben”. A körülményekről sokszor nem tehetünk, arról viszont igen, hogy a körülmények közepette hogyan viselkedünk.
Van, hogy lázadunk; máskor semmi értéket sem látunk a pillanat élvezetén túl (hedonizmus); van, hogy elkeseredünk, és legszívesebben „kiszállnánk”, vagy úgy véljünk, nincs semminek sem önmagán túlmutató értelme (nihilizmus); de van úgy is, hogy a sötét órák után mégiscsak emberségesen lépegetünk előre, sőt: hinni tudunk Istenben.
A cső vége nyitott, egyikünk magatartása sem lezárt. A helyzetét értelmesen végiggondoló embernek hoznia kell egy alapdöntést: mit tegyen, hogyan éljen ebben a korlátolt, de mégiscsak nyitott csőben. Ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. És mindenki csak a saját döntését hozhatja meg.

« Előző Következő »