Az emberi élet kezdete

« Előző Következő »

Az emberi élet a megtermékenyítés pillanatában jön létre, amikor a férfi és a női sejtek egyesülnek, és egy teljesen egyedülálló és soha meg nem ismételhető emberi személyt hoznak létre. Abban a pillanatban az élet elindul.

Szinte hihetetlen, hogy már az első sejtben, a zigótában egyértelmű, hogy a magzat fiú-e vagy leány, milyen színű lesz a szeme és a haja, hogyan fognak működni a szervei, milyen lesz a természete.
A megfogant magzat a világmindenség legértékesebb teremtménye az anyag legkisebb mennyiségében.
Ki hinné: 18 nappal a fogamzás után a szív már dobogni kezd, a fogamzás utáni 21. napon pedig már megindul a vérkeringés. Három hét után megjelenik az agykéreg. A gyermek mozdulatai jelen vannak már az első sejtben, amelyben lüktet az élet. Öt hét után pedig már mozgatja a fejét, a hatodik hét után már az egész testét, akár egy megszületett kisded.
A hatodik héten a magzat már érzékeny az ingerekre, EEG-mérést lehet rajta végezni. 45 nap múlva EKG-t végeznek a magzaton, ámbár a szíve jóval előbb elkezd dobogni.
A nyolchetes embrió ökölbe szorítja a kezét, csuklik, alszik és ébred. A tízhetes magzat már valódi emberi élőlény kicsiben, és egész életén át megmaradó, egyedi ujjlenyomata van.
A tizenegyedik hetében a magzat már akkora, mint a hüvelykujjunk. Sok tekintetben úgy viselkedik, mint a megszületett csecsemők. Hüvelykujját például a szájába veszi és szopja; érzékeny a hangokra is: a külső zaj már felébreszti álmából.
Minden ember végigjárja a csoda ezen útját. Minden ember maga a csoda.

« Előző Következő »