Bevezető szertartás

« Előző Következő »


  • Bevonulás: Csengőszóra megszólal az orgona, a hívek felállnak, a pap és a ministránsok pedig bevonulnak a sekrestyéből a templom szentélyébe. Annak idején Ábrahám Isten hívására felkerekedett szülőföldjéről és elindult egy új haza felé, amelyet Isten ígért neki. Isten hívását meghallva mi is megérkeztünk, hogy találkozzunk vele.
  • A templom üdvözlése: Először Isten házát köszönti a pap: térdet hajt a tabernákulum előtt, amelyben Jézus jelenlétét tiszteli, meghajol az oltár előtt és megcsókolja, mert ezen fog megjelenni a kenyérben és borban Krisztus áldozata. Ünnepélyes alkalmakkor a ministránsok tömjénezőt hoznak, és a pap a tiszteletadás jeleként megtömjénezi az oltárt, a keresztet és a tabernákulumot.
  • A hívek üdvözlése: A pap keresztvetéssel kezdi el a misét, ezzel jelzi, hogy ez az összejövetel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében zajlik majd. A Biblia szavaival, Isten nevében köszönti az egybegyűlteket (pl. „Az Úr legyen veletek” – Észrevetted? A Csillagok háborújában is hasonlóan köszöntik egymást: „Az erő legyen veled”). Ezután saját szavaival szól hozzájuk, és elmondja, milyen ünnep van, kikért imádkozunk a mai szentmisében.
  • Bűnbánati liturgia: A misében Istennel találkozunk, elé állva megérezhetjük, hogy nem vagyunk „szentek”, tökéletesek, Istenhez „méltók”. Ezt mondjuk el neki a bűnbánati imában („… sokszor és sokat vétkeztem… én vétkem, én vétkem…”), Ő pedig felemel bennünket irgalmas szeretetével, így már felszabadultan állhatunk előtte.
  • Énekek: Uram, irgalmazz és Dicsőség. A közösség együtt énekli Isten dicsőségére az első századok görög felkiáltását: Kyrie eleison! Uram irgalmazz! Ezzel még a bűnbánat gondolata folytatódik, a Dicsőség éneklésében már a megtisztult ember dicséri felszabadultan Istent, akitől minden jó származik.
  • Könyörgés: A pap felszólít bennünket, hogy tegyük Isten elé kéréseinket. A rövid csönd után imádságban foglalja össze az Egyház szándékait, mi pedig áment mondunk rá.

« Előző Következő »