A keresztségben mindnyájan egyek vagyunk?

« Előző Következő »
 

Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,27–28)

Jézus utolsó parancsként ezt adta apostolainak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19).

Az egyháztörténelem során az emberi bűn, a hit és a Szentírás értelmezése körüli viták a keresztények között megoszlásokat eredményeztek. Csoportokra szakadtak, elítélték egymást, sőt, nem egyszer egymás keresztségét sem ismerték el érvényesnek.

Ne feledjük azonban, hogy minden emberi megoszlás ellenére egy Isten van, egy Jézus Krisztus, egy evangélium, ahogy egy a hit is, amelyet megvallunk a Hiszekegyben. Napjainkban az egymástól elválasztó különbségek hangsúlyozása helyett inkább azt keressük, ami közös, hiszen mindnyájan az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében részesültünk a keresztségben.

Lehet, hogy az egyházi élet egyes területein másképp cselekszünk, hitünket eltérő módon fejtjük ki és tanítjuk egyes kérdésekben, a lényeg azonban azonos. A keresztség ebbe a közös alapba vezet be, ehhez a középponthoz köt minket – ahogyan Krisztus is egy és egyetlen Egyházat alapított, amely minden felekezetiség ellenére őrzi az egy hit gyökerét. Így a keresztség, bárki szolgáltatja is ki, ha a Szentháromság nevében, Jézus Krisztus hitében és vízzel való leöntéssel történik, érvényes.

Ma is áll, amit Szent Pál a korai széthúzások idején megfogalmazott: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5).

« Előző Következő »