Egyedül vagyunk?

« Előző Következő »
 

Mindannyiunk tapasztalata, hogy szükségünk van egymásra. Éppen ezért keressük egymás társaságát, kapcsolatokban élünk: barát, házastárs, kollégák stb. Tudjuk, hogy egyikünk sem képes tökéletesen megérteni a másikat, mégis a legteljesebb szeretetre, megértésre vágyunk. Tisztában vagyunk létünk esetlegességével, végességével, mégis örökké tartó, boldog életre vágyakozunk.

Egyedül vagyunk?
Honnan származnak ezek a „végtelenbe nyúló” vágyak? És hol, mikor teljesülhetnek be?
A mindig teljesebb szeretet és megértés utáni vágyat csak az hozhatta létre, aki maga a teljes Szeretet és Megértés. Az örök élet utáni vágyat csak az olthatta belénk, aki maga az Örök Élet. Létezik tehát Valaki, aki maga a Végtelen Szeretet, az Örök Élet: Isten. Az Ő biztonságot nyújtó, gondoskodó, stabil jelenlétének tudatában élhet az ember, és ez csodálatos reményt és biztatást nyújt számára. Az i ember megtapasztalta: a pusztában Isten együtt vándorolt vele, hogy az ismeretlen úton hazavezesse népét. „Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak” (Kiv 13,21). Kétezer évvel ezelőtt az Isten emberré lett, így vezetve mindannyiunkat az Ő életére. Krisztusban a legnagyobb ajándékot kaptuk: bűneink át, kaput az re. Az örök haláltól mentett meg mindenkit, aki ezt elfogadja Tőle. a után is velünk maradt: az emmauszi tanítványok épp halála miatt búslakodtak, amikor „egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk” (Lk 24,15).
Így van ez ma is: végig kísér utunkon.


KEK 212, 269, 301-305, 322, 2830
« Előző Következő »