Fogalomtár

A Szentlélek pünkösdi kiáradása

Krisztus (...) megígérte a Lélek e kiáradását, [96] és az ígéretet először húsvét napján, [97] majd még ragyogóbban pünkösdkor teljesítette. [98] A Szentlélektől eltelve kezdik az Apostolok hirdetni "Isten nagy tetteit" (ApCsel 2,11); és Péter elmagyarázza, hogy a Léleknek ez a kiáradása a messiási idők jele. [99] Akik akkor hittek az Apostolok prédikációjának és megkeresztelkedtek, elnyerték a Szentlélek ajándékát. [100]

(Forrás: KEK 1287)

advent

advent (lat. adventus = eljövetel szóból): az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak. […] Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. (forrás: Katolikus Lexikon)

aktív és passzív eutanázia

aktív és passzív eutanázia  A passzív eutanázia azt jelenti, hogy a beteg lemond az életét meghosszabbító gyógykezelésről, és ezt tiszteletben tartva az orvos nem végez több életmentő beavatkozást. Aktív eutanáziáról akkor beszélhetünk, amikor az orvos tevőlegesen hozzájárul betege halálához, azaz szenvedései lerövidítése érdekében a gyógyíthatatlan beteget kérésére – leggyakrabban gyógyszerek vagy egyéb orvosi eszközök segítségével - a halálba segíti.

Forrás: Egészségtudományi fogalomtár

ambó

ambó: Lépcsőkkel megközelíthető, kiemelt hely az istentisztelet olvasmányainak felolvasására és egyes liturgikus énekek számára. (forrás: Liturgikus Lexikon)

amen, ámen

amen, ámen  amen (héb. 'úgy legyen', 'valóban'): záró, ill. nyomatékosító szó, amely változatlanul átkerült a gör. és a lat. nyelvbe. (…) A lit-ban az ámennal a nép megerősíti, hogy amit a celebráns tesz és mond, azt az egész nép nevében teszi. Radó 1961:63. - LThk I:432. - BL:55. - LL 1989:35.

Forrás: Katolikus lexikon

apostol

apostol (gör. aposztolosz = küldött). A szó elsősorban feladatot, funkciót jelentett, de csakhamar a megbízatás viselőjére is használták. Később egyre inkább a tizenkettőre, Mátyásra és Pálra vonatkoztatták. „Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket” – mondja Jézus az apostoloknak (Jn 20,21).
Krisztus bennünket is küld, feladatot ad nekünk. Ilyen értelemben tehát mindannyian ún. világi apostolok vagyunk. (forrás: Katolikus Lexikon)
Ld. még: KEK 858

Ábrahám

Ábrahám, Ábrám: pátriárka, több szemita nép, elsősorban az izraeliták ősatyja. [...]

Sachs 1980:15. - BL:8. - MNL I:23. (forrás: Katolikus Lexikon)
KEK762

Ádám

Ádám (héb. 'ember'): az első ember (Ter 4,25-5,5). - Valójában a faj neve vált személynévvé, mert a Teremtés könyve az első ember személyében az egész emberi fajt jellemezi (5,2). […] Ezzel a név-, ill. szóhasználattal a Teremtés könyve magáról az emberi lényről tanít, arról, aki mi is vagyunk. [...]

BTSz 1976:6. - BL:17. (forrás: Katolikus Lexikon)
KEK 402.


áldozás

áldozás  áldozás (lat. communio): 1. a szó tág értelmében az →áldozatot bemutató, ill. fölajánló részesedése az áldozatból. - 2. a katolikus Egyházban a) a szentmisének a →kánont követő, a Miatyánktól a zárókönyörgésig tartó része. - b) az →Eucharisztia vétele, a szentáldozás. →Elsőáldozás után minden hívő köteles legalább évente egyszer szent áldozáshoz járulni.

Forrás: Katolikus lexikon

áteredő bűn

áteredő bűn, eredeti bűn: a teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll. 

Forrás: Katolikus lexikon

beavató szentség

A keresztény beavatás szentségei, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia rakják le az egész keresztény élet alapjait.

Forrás: KEK 1212

Boldog II. János Pál pápa

II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa (1978-2005). XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta, szentté avatására valószínűleg 2013-ban sor kerül.



bűnbocsánat szentsége

Jézus Krisztus által rendelt szentség a keresztség után elkövetett bűnök eltörlésére. - Krisztus ui. a megváltásban kinyilvánította Isten atyai irgalmát, s egyben engedelmességével, áldozatával engesztelést nyújtott a világ bűneiért, azért joga volt megbocsátani a bűnöket, s meg is határozhatta az ember számára a megbocsátás föltételeit. A megváltás kegyelmeinek hordozójává az Egyh-at tette, s így a bűnbocsánatnak is az Egyh. az eszközlője. (Magyar Katolikus Lexikon)

Caius Suetonius Tranquillus

Caius Suetonius Tranquillus: Caius Suetonius Tranquillus római levéltáros és életrajzíró a Kr.u. I-II. században. 

Forrás: Wikipédia

egyházmegye

egyházmegye  egyházmegye, püspökség (gör-lat. dioecesis). A hatályos egyházjogban: a szó szoros és tökéletes értelmében →részegyház, "Isten népének egy része, mely a püspökre van bízva, hogy a papság közreműködésével lelkileg gondozza, hogy így pásztorához tartozva és általa az evangélium és az Eucharisztia révén a Szentlélekben összegyűjtve részegyházat alkosson, melyben valóban jelen van és működik Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli egyháza" (369.k.; CD 11)

Forrás: Katolikus Lexikon


egyházmegye

Az apostolok utódai, a püspökök egy-egy területen fogják össze és vezetik a híveket. Ezt az egységet nevezzük egyházmegyének. Az egyházmegyéhez tartoznak a területén szolgáló papok, ott élő hívek, ott álló plébániák, katolikus iskolák, idősek otthonai stb.

(Forrás: http://slac.hu/kat/szervezeti-felepites


egyháztörténelem

egyháztörténelem  egyháztörténelem: az Egyház történetével foglalkozó történeti-teológiai tudomány.

Forrás: Katolikus lexikon

elbocsátó

Ha egyik házasulandó sem tartozik a házasságkötés helyének plébániájához, legalább az egyik fél lakóhelye szerint illetékes plébánostól kell házassági engedélyt, ún. elbocsátót kérni (ezt csak a friss keresztelési anyakönyvi kivonat bemutatása után tudja kiállítani az illetékes plébános).

Eukarisztia - Eucharisztia

Az Euchrisztia Jézus áldozati teste és vére a kenyér és a bor színe alatt, ahogy ő ebben a jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte és mint örök emlékezetét az Egyházra hagyta.

(Forrás: Katolikus Lexikon)


evangélium

evangélium  evangélium (a gör. euangelion, 'örömhír', 'örömhírért adott jutalom' szóból): az ókori gör-öknél eredetileg a jó hír hozataláért járó jutalom, később maga a jó hír (…). Az Egyházban az üdvösség örömhíre és az ezt tartalmazó 4 szentírási könyv.

Forrás : Katolikus lexikon

feltámadás

feltámadás  Föltámadás (gör. anasztaszisz, lat. resurrectio): eszkatologikus esemény: Isten természetfölötti beavatkozása által az emberi →lélek újjáteremtett testet ölt, és megkezdi az örök életet a mennyországban (→üdvösség) v. a pokolban (→kárhozat). Ilyen értelemben a föltámadás először Jézus Krisztusban valósult meg (→Jézus Krisztus föltámadása), másodikként a Boldogságos Szűz Mária lett a föltámadás részese (→Mária mennybevétele). Az →utolsó ítélet napján minden ember föltámad (→halottak föltámadása). 

Forrás: Katolikus Lexikon

glória

glória  gloria (lat. 'dicsőség')  

Forrás: Katolikus Lexikon

Hippokratészi eskü

Hippokratészi eskü  Az ókorban élt orvos, Hippokratész nevét viselő eskü. Etikai szellemű eskü, melyet az orvosok tettek doktorrá avatásukkor.

Forrás: Egészségtudományi fogalomtár

húsvét vigíliája/éjjele

húsvét vigíliája (lat. vigilia paschalis): →húsvét éjszakája, a →húsvéti szent háromnap középpontja, a „vigíliák anyja” (→nagyszombat). - Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött.

Forrás: Katolikus lexikon

igehirdetés

igehirdetés, kérügma, prédikáció, homília, hitszónoklat:
tág értelemben a →tanúságtétel egyik formája, szoros, bibliai-teológiai
értelemben Isten üzenetének közvetítése a kinyilatkoztató Isten megbízásából.



(Forrás:
Katolikus lexikon

imádják

Az imádás által, mely egyedül Istent illeti meg, elismerjük Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét, a Tőle való abszolút függésünket. 

imádkoznának hozzá

A szentekhez való imádkozás során kérjük őket, hogy járjanak közben értünk Istennél, mivel érdemeik által hatékony közvetítök lehetnek Isten és ember között. 

inkvizíció

inkvizíció (lat. inquisitio = vizsgálat, nyomozás): azt az egyházi intézményt jelöli, amelynek a középkorban és a koraújkorban az eretnekek felkutatása és megbüntetése volt a feladata a hit tisztaságának megőrzése érdekében. Helyesebb azonban inkvizíciókról beszélni, mivel az azonos célkitűzés ellenére az egyes korszakokban és országokban az intézmény különböző hatáskörrel és felsőbb irányítással rendelkezett.

Bővebben...

Izajás

Izajás, Izaiás (héb. Jesaja, 'Jahve szabadulás'): →nagypróféta.  Két fia a prófétával együtt jel és tanítás volt Izrael számára.
Forrás: Katolikus Lexikon


Josephus Flavius

Josephus Flavius (Jeruzsálem, 37/38-Róma, 100 után): zsidó történetíró.

Forrás: Katolikus lexikon

kápolna

kápolna (lat: capella, ‘kis palást’)•Szt. Márton püspöknek a koldussal megosztott palástját (kappáját) ôrizték kisebb épületben, innen ered a capella, ~ neve. A ~ rendszerint oltárral is ellátott kisebb helyiség, ahol az illetékes elöljáró engedélyével istentiszteletet lehet tartani. A ~ legtöbbször különálló kis épület, de ~nak nevezzük nagyobb templomok többé-kevésbé elkülönített részét is (pl. szentségi vagy keresztelô~ ). 

Forrás: Liturgikus lexikon

katekézis

katekézis: a hívők bevezetése a keresztény élet egészébe a keresztény tanítás rendszeres átadásával.

Forrás: Katolikus lexikon

katekumenátus

katekumenátus  katekumenátus, katechumenatus (a gör. katechumen, 'hitújonc' szóból): a pogányságból vagy a zsidóságból megtérő felnőttek keresztségre fölkészítő intézménye a 2. század közepétől.

Forrás: Katolikus lexikon

Liturgikus lexikon

kegyelem,Isten kegyelme

kegyelem (gör. kharisz, lat. gratia): tág értelemben →kegy gyakorlása méltányosság, jóság alapján; teológiai értelemben Istennek az üdvösség érdekében adott ingyenes ajándéka, mely a teremtményt sem természete, sem →érdem alapján nem illeti meg, és jogos igénye sem lehet rá. 

Forrás: Katolikus lexikon

keresztvetés

keresztvetés  keresztvetés (lat. signatio con cruce, signum crucis): kézzel vagy ujjal keresztjel írása valamire megszentelés, megáldás, Istennek ajánlás céljából. A megváltásra emlékeztet, és kifejezi, hogy részesei akarunk lenni a megváltás gyümölcseinek.

Forrás: Katolikus lexikon

konstantini fordulat

konstantini fordulat: a keresztény vallás hivatalos elfogadása a római birodalomban Nagy →Konstantin császár (ur. 306-337) törvényeinek eredményeként. - 313: a →milánói ediktum fölszabadította és a többi vallással egyenjogúvá tette a kereszténységet.

Forrás: Katolikus Lexikon

közjó

közjó (lat. bonum commune): anyagi és szellemi javak és lehetőségek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai boldogulásukat szabadon és hathatósan munkálhassák, de előállításukra önmagukban, egyenként nem képesek.

krizma

krizma: oliva →olaj és →balzsam megszentelt keveréke. - A nagycsütörtöki mise alatt 12 áldozópap és 7 szerpap segédletével a pp. szenteli meg, s így lesz a bérmálás anyaga. ~t használnak azokhoz a szert-okhoz, amelyeket a pp-nek kell végeznie. Külön pápai engedélytől eltekintve a Ny-i egyh. áldozópapjai csak a keresztvíz szentelésénél és a keresztség szentségénél használhatják. **

Forrás: Katolikus lexikon

laudes

laudes: A zsolozsma (az egyház öt részből álló, egész napot átszövő imája) reggeli dicsérete, imádsága.

leszállt rájuk a megígért Szentlélek

Krisztus (...) megígérte a Lélek e kiáradását, [96] és az ígéretet először húsvét napján, [97] majd még ragyogóbban pünkösdkor teljesítette. [98] A Szentlélektől eltelve kezdik az Apostolok hirdetni "Isten nagy tetteit" (ApCsel 2,11); és Péter elmagyarázza, hogy a Léleknek ez a kiáradása a messiási idők jele. [99] Akik akkor hittek az Apostolok prédikációjának és megkeresztelkedtek, elnyerték a Szentlélek ajándékát. [100]


(Forrás: KEK 1287)

liturgia

A liturgia (a gör. leiturgia, 'közszolgálat' szóból): (...) „Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlása, melyben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fő és a tagok együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Ezért minden liturgikus ünneplés, mint a pap Krisztus és az Ő teste, az Egyház műve, kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.” (SC 7) (...)

A hatályos egyházjogban egy vallásos cselekmény akkor liturgia, ha a) törvényesen kijelölt személy, b) az egyházi hatóság által jóváhagyott módon, c) az Egyház nevében végzi (834.k. 2.§).

Forrás: Katolikus lexikon

megszentelés, megszentelődés

megszentelés, megszentelődés: A Biblia szerint mindenre, ami a szt Isten közelébe kerül, kiterjed Isten szentségének hatása, és szentté válik.

Forrás: Katolikus lexikon

megváltás

A Katolikus Egyház tanításában a  bűnbe esett emberiség kiragadása a halálból és visszavitele az atyai házba Jézus Krisztus keresztáldozata árán.

Katolikus Lexikon

megváltás, megváltott élet

megváltás  megváltás (lat. redemptio, a redimo, 'visszavált, -vásárol' igéből): 1. a szó eredeti értelme szerint korábban birtokolt, majd eladott, elzálogosított, elveszített érték visszavásárlása. (…) A kat. egyház tanításában a megváltás a bűnbe esett emberiség kiragadása a halálból és visszavitele az atyai házba Jézus Krisztus keresztáldozata árán.

Forrás: Katolikus lexikon

Mindenszentek litániája

Mindenszentek litániája: a keresztelési liturgiából és a →lélekajánlásból önállósult, ősi könyörgő imádság. (…)A róm. liurgiában a litániát imádkozzuk a húsvéti vigíliában, felnőtt keresztelésekor, az egyházi rend kiszolgáltatásakor, apátavatáskor, templom-szenteléskor, keresztjáró napokon.

Forrás: Katolikus lexikon

ministráns

ministráns  ministráns, minisztráns (a lat. ministro, 'szolgál' szóból): celebráns segítője liturgiában és ájtatosságokon.

Forrás: Katolikus Lexikon

miseadomány

miseadomány  miseadomány, misepénz, stipendium (a lat. stips, 'adomány' szóból): a szentmisét bemutató papnak a misén kívül adott, rendszerint pénzbeli adomány, mely elfogadóját arra kötelezi, hogy a misét egy bizonyos szándékra ajánlja fel.

Forrás: Katolikus Lexikon


misztérium

misztérium  misztérium (gör. müsztérion, vsz. a müein 'bezárulni, magába zárni' igéből, lat. mysterium): titok, melynek természetfölötti vonatkozásai is vannak, ezért megértése meghaladja a pusztán emberi képességeket.

Forrás: Katolikus Lexikon

nagycsütörtök

nagycsütörtök: az →utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a →húsvéti szent háromnap első napja, az →olajszentelés az →Oltáriszentség alapításának ünnepe. 

Forrás: Katolikus lexikon

nagyszombat

nagyszombat (lat. sabbatum sanctum): Jézus sírban pihenésének ideje, a liturgiában a →húsvéti szent háromnap harmadik napja.

Forrás: Katolikus lexikon

ökumené

ökumené: az ókori görögben az ökumené az emberek által lakott világot jelentette, később pedig a Birodalom fennhatósága alá tartozó területeket. Ilyen értelemben nevezték „ökumenikusnak” az egyetemes zsinatokat. A XIX. századtól kezdve a keresztény egységtörekvés megjelölésére használják a kifejezést, utalva arra, hogy a világ összes kereszténye meghívást nyert az egységre.

önmagától beálló kiközösítés

Az önmagától beálló kiközösítést olyan vagy hitbeli, vagy erkölcsbeli cselekedet váltja ki, amely természeténél fogva megszakítja az elkövető személy és az Egyház kapcsolatát. Pl.: az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik.

A kiközösítés a CIC (Egyházi Törvénkönyv) 1917:2257.k. 1.§ szerint a kiközösítés „olyan cenzúra, mely kizárja az embert a hívek közösségéből (...) nem magából az Egyházból zárja ki az embert, hanem az Egyházzal való külső közösséget érinti, vagyis a kegyelem külső eszközeiben (és így azok hatásában) való részesedést.

Forrás: Katolikus lexikon

Oltáriszentség

Oltáriszentség (lat. Sacramentum Altaris): az →Eucharisztia neve amiatt, hogy az →oltáron jelenik meg. 

Forrás: Katolikus. lexikon

ősbűn

áteredő bűn, eredeti bűn: a teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll.

Magyar Katolikus Lexikon

Ószövetség

Ószövetség  Ószövetség (lat. testamentum/foedus vetus/antiquum): az üdvtörténet első része. Tág értelemben az Ádámtól Krisztusig terjedő időszak, benne a Noéval, Ábrahámmal és a Sínai-hegyen Izrael népével kötött →szövetség; Kirschbaum IV:268. - Sachs 1980:28.

Forrás: Katolikus lexikon


perselypénz

perselypénz  perselypénz: a →perselybe dobott pénzadomány.

Forrás: Katolikus Lexikon


plébánia, plébániatemplom

plébánia, "A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását a megyéspüspökök felügyelete alatt plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora." [99] Ez az a hely, ahol minden hívő összegyűlhet az Eucharisztia vasárnapi megünneplésére. A plébánia vezeti be a keresztényeket a liturgikus élet rendes menetébe és gyűjti össze őket az ünneplésre; tanítja Krisztus üdvözítő tanítását; testvéri jócselekedetekben gyakorolja az Úr szeretetét: [100] (...) A plébánia a keresztény családok eucharisztikus közösségének és liturgikus életének központja; a gyermekek és a szülők katekézisének kiváltságos helye.

Forrás KEK 2179, 2226


Plinius

Plinius, ifj., Gaius Plinius Caecilius Secundus (Novum Comum [Como], Kr. u. 61/62-113): Bythinia és Pontusz helytartója.

Forrás: Katolikus lexikon

próféta

próféta  próféta, prophétész (gör.), prophaeta (lat.): Istentől meghívott, az Ő akaratát közvetítő személy. - 1. Szómagyarázat. A szó a görög prophanai, 'valakinek a színe előtt szólni', 'valaki helyett szólni' szóból származik, és a LXX fordítói a héber „nabi” szót fordították vele, ami annyit jelent: Isten nevében a tőle kapott, múltra, jelenre és jövőre vonatkozó parancsot másokkal közölni.

Forrás: Katolikus Lexikon


pünkösd

pünkösd (a gör. pentekoszté, 'ötvenedik' szóból): a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon.

(Forrás: Katolikus Lexikon)

püspök

püspök (gör. episzkoposz = ‘felügyelô’) • Az »egyházi rend teljességében (harmadik fokozatában) részesült személy, aki a helyi egyház (egyházmegye) kormányzója. A »püspökszentelés folytán a pápával egységben a püspöki kollégium tagja lesz, és közösségét apostoli teljhatalommal vezeti.

(Forrás: Liturgikus Lexikon)

rekollekció

rekollekció (a lat. recolligo, 'újra összeszed' szóból): időszakonkénti visszavonulás a lelki összeszedettség visszanyerésére és fokozására.

(Forrás: Katolikus lexikon)

reverenda

reverenda  reverenda, vestis reverenda (lat., a revereor, 'tisztel' igéből): tiszteletreméltó ruha, az egyházmegyés klérus hivatalos liturgián kívüli viselete. - Ált. formája hosszú ujjú kézelővel, oldalt két zsebbel ellátott, bokáig érő, elöl végig gombos kabát.

Forrás: Katolikus Lexikon


sekrestye

sekrestye sekrestye (lat. sacristia, salutatorium, sacrarium, secretarium, gör. szkeuophülakion): a latin szertartásban kisebb-nagyobb terem, rendszerint a főoltártól balra (evangéliumi oldal) a templomépületben a papság és a segédkezők öltözködése, s a liturgikus ruhák és szerek őrzése céljából.

Forrás: Katolikus Lexikon


stóladíj

stóladíj  stóladíj: adomány, melyet kereszteléskor, esketéskor, temetéskor, bizonyos iratok kiállításakor adnak a pap számára. Rendszabályozása a ppi kar hatáskörébe tartozik. A papság ellátásának részét képezi. Hazánkban a ~- és a szentelmények kiszolgáltatásával kapcsolatos adományokat, valamint bizonyos hivatali taxákat (elbocsátó, felmentés, anyakönyvi igazolás illetéke) a MKPK 1989. I. 1-i hatállyal kiadott ~díjszabása (közölve az egyhm. körlevelekben) és az ezt kiegészítő egyhm. szintű jogszabályok határozzák meg. Sz.Sz.A.

Kühár-Radó 1933:369. - Péterffy I:58, 282. - Erdő 2005:433. - KEK 2122.

Forrás: Katolikus Lexikon

subszidiaritás

szubszidiaritás (lat.): a kisegítés elve. A kereszténydemokrácia egyik alapelve, mely szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni. A magasabb szervezeti szintek feladata a kisegítés, az önszerveződés támogatása, és döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhető kérdésekben.
(forrás: Katolikus Lexikon)

Szent Ágoston

Hippói Szent Ágoston, Augustinus, Aurelius Augustinus (Thagaste, Észak-Afrika, 354. november 13. – Hippo Regius, 430. augusztus 28.) hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagasteből (napjainkban Souk Ahras egy város Algériában) származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Vele kezdődik a filozófia antropológiai fordulata. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Anyja Szent Mónika volt.

Diós István: A szentek élete

Szent Jakab apostol

Szalome és Zebedeus fia,Szent János evangélista bátyja.(...) Jakab az első vértanú az apostolok közül.

(Forrás: Szentek élete)

szentély

szentély  szentély: a templom, ill a főhajó azon része, amelyben a főoltár és a papság helye van. A néptől a róm. szertartásban áldoztató rács vagy szentélyrekesztő (…) választja el.

Forrás: Katolikus lexikon

szenthagyomány

„az Apostoloktól ered, és azt adja tovább, amit ők Jézus tanításából és példájából kaptak, és amire a Szentlélek tanította őket. A keresztények első nemzedéke ugyanis még nem rendelkezett írott újszövetségi Szentírással, és maga az Újszövetség tanúskodik az élő Hagyomány folyamatáról.” 

(forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusa)


Szentlélek leszáll

Krisztus (…) megígérte a Lélek kiáradását, [96] és az ígéretet először húsvét napján, [97] majd még ragyogóbban pünkösdkor teljesítette. [98] A Szentlélektől eltelve kezdik az Apostolok hirdetni "Isten nagy tetteit" (ApCsel 2,11); és Péter elmagyarázza, hogy a Léleknek ez a kiáradása a messiási idők jele. [99] Akik akkor hittek az Apostolok prédikációjának és megkeresztelkedtek, elnyerték a Szentlélek ajándékát. [100]

(Forrás: KEK 1287)

szentség

szentségek (lat. sacramentum): Krisztustól rendelt látható jelek, amelyek jelképezik és közvetítik a →megváltás kegyelmeit. A ~ száma 7: →keresztség, →bérmálás, →Oltáriszentség, →bűnbánat szentsége, →betegek kenete, →egyházi rend, →házasság. -

Forrás Katolikus lexikon

szolidaritás

szolidaritás (újlat. solidarietas, a solidus, 'szilárd, jól megalapozott' szóból): közösségvállalás, sorsközösség.

szubszidiaritás

szubszidiaritás (lat.): a kisegítés elve. - A →kereszténydemokrácia egyik alapelve, mely szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni. A magasabb szervezeti szintek feladata a kisegítés, az önszerveződés támogatása, és döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhető kérdésekben.

tabernákulum

tabernákulum  tabernákulum, tabernaculum (lat. 'kis hajlék'), (…) a katolikus egyházban a 12. sz. óta az Oltáriszentség őrzésének helye

KL IV:302.

Forrás: Katolikus lexikon


tabernákulum,

tabernákulum, tabernaculum (lat. 'kis hajlék'), kibotósz (gör.'sátor'): a katolikus egyházban a 12. sz. óta az Oltáriszentség őrzésének helye

Forrás: Katolikus lexikon

Tacitus

Tacitus, Marcus Claudius (200 k.-Tyana, 276. ápr.): Aurelianus utódaként római császár (ur. 275. IX. 25-276. IV.)

Forrás: Katolikus lexikon

társadalmi igazságosság

társadalmi igazságosság, szociális igazságosság (lat. iustitia socialis): elsősorban a közhatalom birtokosainak erkölcsi erénye, mely készségessé tesz a →közjó szolgálatára (→szociális erények). - A ~ teremti meg azokat a feltételeket, amelyek csoportoknak és személyeknek lehetővé teszik, hogy megszerezzék mindazt, amihez természetük és hivatásuk szerint joguk van. A ~ feltétele a →személy méltóságának és a személyek közötti egyenlőség és különbözőség tiszteletben tartása. **

terminális palliatív medicina

terminális palliatív medicina: a gyógyíthatatlan alapbetegségben szenvedő, halálhoz közeli beteg ellátása. Célja a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. Az orvos kellő mérlegelés alapján javasolja a helyes kezelést és az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzését.

Forrás: MOK Etikai kódex

transzcendens

Transzcendens, ami a teremtett emberi természet korlátain túllép


Katolikus Lexikon

üdvösség

üdvösség (lat. salus): tág értelemben az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik (→üdv). Szoros értelemben a túlvilági boldogság, teológiailag a mennyországba jutottak állapota, az üdvözültek örök jutalma.

Katolikus Lexikon

üdvösség eszközei

Az üdvösség eszközei: az igaz és teljes hitvallás, a teljes szentségi élet és az apostoli jogfolytonosságú papi szolgálat

KEK 830

Újszövetség

Újszövetség  Újszövetség, ÚSz: 1. →új szövetség, testamentum novum (lat.): az →üdvtörténet Jézus Krisztus megváltó halálával és föltámadásával megkezdődött, új és örök szakasza.  2. Az Ószövetségi Szentírás 45 könyve után következő 27 könyv: Újszövetségi Szentírás **   

Forrás: Katolikus Lexikon


védőszent

védőszent, patrónus, patróna: szent, akit egy nép, egyháztartomány (egyházmegye), lakóhely vagy jogi személy Szentszéki jóváhagyással égi oltalmazónak választ.

Forrás: Katolikus lexikon


zsolozsma