Hiteles-e a Szentírás?

« Előző Következő »
 

A személyes imádságban egykor a katolikusok és protestánsok különbözőképpen fejezték be az Úr imáját, a Miatyánkot: a protestánsok minden átvezetés nélkül hozzátették ezt a sort: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Hiteles-e a Szentírás?

Nincs ebben a sorban semmi tévtanítás, a mondat tulajdonképpen egy szentírási idézet „hozzáalakítása” a Miatyánk szövegéhez: „Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen” (Jel 1,6). Ezért a II.

i Zsinat után elkészült új misekönyvben már felbukkant ez a sor is, a pap Miatyánkot záró imája után. Azóta mind gyakrabban hallani magánimákban is ezt a formát.

Pedig ez a sor nem része a jézusi imaszövegnek: az

görög nyelvű kiadásaiban – amelyek ma már ökumenikus együttműködéssel készülnek – a különböző felekezetek kutatói egyetértése alapján kihagyják ezt a sort Máté ából (Mt 6,13).

Mi történt? Ebben az esetben alighanem az, hogy az egyik ősi kéziratmásoló saját elmélkedésként, talán lapszéli kommentárként hozzáírta ezt a sort a szent szöveghez, a következő kéziratmásoló pedig úgy vélte, hogy az a mondat is a Szentírás része, és bevette a főszövegbe. Így keletkezett az az ősi kéziratcsalád, amelyben a Miatyánk ezzel a dicsőítéssel fejeződik be. 

A reformáció idején a protestáns szentíráskiadók kezébe ilyen kéziratok kerültek, ezért a protestáns fordításokba bekerült a sor, következésképp a protestáns istentiszteletekbe is.
Látjuk, hogy a felekezetek közötti (más szóval: ökumenikus) párbeszéd ebben a kérdésben kiengesztelődést hozott. Mégis fölmerülhet a kérdés: ha ilyesmik történtek, akkor mennyire megbízható a kezünkben tartott Szentírás?

Erre a kérdésre a modern kereszténység évszázados kutatómunkával válaszol. Ma már minden ősi kéziratos Szentírást összehasonlítottak egymással, kódexeket éppúgy, mint papiruszon fönnmaradt töredékeket, ezért az összes szövegkülönbség előkerült. Kb. 10.000 kézirat összehasonlítása alapján mondhatjuk ki, hogy ami a miatyánkkal történt, az az 50 legnagyobb szövegkülönbség egyike. A többi is hasonló: egy-egy hozzáírt gondolat, mondat található néhány szentírási kéziratban, azonban a betoldás-jelleget világosan meg lehet állapítani a többi kézirat átvizsgálásával. A kutatók ezt meg is tették.








Tovább...

Azokat az interneten is gyakran fölbukkanó fölvetéseket, hogy az egyház – pl. a khalkedoni zsinaton – kitörölte a reinkarnációra vonatkozó szövegeket a Szentírásból, nyugodtan tekinthetjük ostobaságnak: nincs olyan szentírási mondat, amely valaha fölbukkant bármilyen kéziratban, és amelyről a mai szövegkiadások valamelyike ne adna számot. Hiszen a legelső töredékek a II. századi Egyiptomból valók, sok száz évvel a későbbi zsinatok előttről.
Ennek ellenére a szövegvariánsok vizsgálata egy-egy szöveg elemzésének fontos része. Amikor tudományos igénnyel értelmezünk egy szentírási szöveget, akkor számot kell adnunk mindazokról az elírásokról és pontatlanságokról, amelyek a kéziratok másolásának óriási, hősies munkájában fölbukkantak, és végig kell gondolnunk, hogy két szövegvariáns közül melyik az, amely igazából mutatja a Szentlélektől ihletett emberi szerző gondolatát.


« Előző Következő »