Hogy lesz valaki pap?

« Előző Következő »
 

A papság válasz az Úr hívására. A pap annak szenteli életét, hogy hirdesse az evangélium igazságát. A papságra szóló meghívásban az embereket szerető Isten a kezdeményező. Ő érinti meg az ember szívét adottságain, vágyain, szeretetén keresztül.

Hogy lesz valaki pap?

Ő kelti fel a vágyat az ember szívében Isten népének és minden embertestvérnek a szolgálatára. Az ember Tőle kapja azokat a képességeket, amelyeket embertársai szolgálatára használ – hogy Isten szeretete mindenkit elérjen.

Mik a hivatás jelei?

  • szeretsz a templomban lenni
  • szívesen ministrálsz
  • szívesen ministrálsz
  • az imádságban mély vágyat, keresést tapasztalsz
  • más módon, a lelket is megérintve szeretnél segíteni az embereken
  • el tudod magadat papként képzelni
  • másokban felmerül a gondolat: tudnál papként szolgálni

Mit tegyél, ha úgy érzed, papi hivatásod van?

  • beszélj erről a vágyadról a gyóntatóddal, lelki vezetőddel, plébánosoddal
  • érettségizz le
  • ha végleges döntésre jutottál, akkor a plébánosod ajánlásával jelentkezz az egyházmegyei papnevelő intézetbe

További leírás

Mind az egyén vágyakozásának, mind meglévő képességeinek megítélése az Egyház feladata és joga. A jelölt abba az egyházmegyébe jelentkezik, ahol később el szeretné látni a szolgálatát. Jelentkezésének elfogadása után, több éves felkészülés alatt sajátítja el a papi szolgálathoz szükséges ismereteket, hogy alkalmassá váljon erre a szolgálatra. Ezeket az éveket a szemináriumban (papnöveldében) tölti.

Az Egyház kijelölt elöljárói felelősséggel biztosítják a felkészülés feltételeit, a hívek pedig imáikkal támogatják a papnövendékeket. Az adott egyházmegye főpásztora, valamint munkatársai az Egyházi Törvénykönyv szerint megvizsgálják és megítélik a jelölt alkalmasságát.

Ebben a felkészülési folyamatban a jelölt számára világossá és egyértelművé kell válnia, hogy szabadon, minden kényszertől mentesen az Egyház által bemutatott papi szolgálatot akarja vállalni, s önmagát ennek a szolgálatnak alárendeli. Ugyanennek megállapítása fontos az elöljárók részéről is, akik javaslatot tesznek a főpásztornak a jelölt fölszentelésére vonatkozóan.

A papszentelésben a jelölt végérvényesen – eltörölhetetlen jeggyel – az Egyház papjává lesz, s megkapja azokat az isteni kegyelmeket, amelyek segítik őt ígéreteinek megtartásában és az örömteli szolgálatban.

« Előző Következő »