Hogyan fordulhatunk Istenhez?

« Előző Következő »

A keresztény ember – a Biblia tanítása alapján – nem egyszerűen valamiféle világszellemben, arctalan abszolútumban, végtelen energiában hisz, hanem Istenben, akit személyes létezőnek tart. 

A személyesség azt jelenti, hogy Istennek gondolata és akarata van, aktívan cselekszik, döntéseket hoz, határoz, választ, s ezáltal hatással van a történelemre és az egyes ember életére is. Isten személyességének legszebb és legmélyebb pillanata, amikor megszólal: megszólítja, nevén szólítja az embert, s párbeszédbe kezd vele. Így hívja el ősei földjéről Ábrámot, így ad küldetést Mózesnek.

Ha Isten személy, akkor az ember csakis személyes módon fordulhat hozzá. Nem tekintheti őt automatának, robotnak, elvont ideának vagy valamiféle filozófiai okoskodás termékének. Mi is teljes személyességünkkel fordulunk a személyes Isten felé: szólunk hozzá szavakkal, és szólunk hozzá az érzéseinkkel, gondolatainkkal is (ez az imádság első lépcsője). Igyekszünk egyre inkább képessé válni arra, hogy csöndben meg is hallgassuk azt, amit ő akar mondani nekünk (ez az imádság „haladó szintje”). Személyes döntéseire és választásaira személyes döntéseinkkel és választásainkkal kell választ adnunk. Csodálatos cselekedeteit, személyes tetteit pedig úgy fogadhatjuk be, ha azok szerint alakítjuk az életünket.


« Előző Következő »