Hol van a hozzátartozóm lelke?

« Előző Következő »

Hogy ki és hogyan kerül a mennybe, nem tudjuk.
Halálunk az Istennel való személyes találkozás pillanata. Ekkor életünket megítéli az Úr, és három helyre kerülhetünk: a mennybe, a tisztítóhelyre vagy a pokolba.

Az Egyház azt tanítja, hogy a tisztulás az Isten szeretetével való találkozás, bűneinkkel és a velük okozott károkkal való szembesülés „tüze” lesz. A tisztuló lelkeknek segíthetünk imával, szentmise felajánlásával és búcsúval.
XVI. Benedek pápa a 2007-ben kiadott „Spe Salvi” enciklikájában a következőképpen magyarázza a tisztítótüzet:
„… az égető s ugyanakkor megmentő tűz maga Krisztus, a Bíró és Üdvözítő. A vele való találkozás égető tüze átalakít és megszabadít, hogy valóban önmagunkká váljunk. Ám a megmenekülés e találkozás fájdalmában történik, melynek során létünk tisztátalansága és betegsége nyilvánvalóvá válik. Az ő tekintete, az ő szívének érintése meggyógyít bizonyos fájdalmas átváltoztatásban, mintegy »tűz által«. De ez a fájdalom boldog, amelyben az ő szeretetének szent hatalma lángként átjár bennünket, úgy, hogy végre teljesen önmagunk, s ezáltal teljesen Istenéi leszünk. Így válik láthatóvá az igazságosság és a kegyelem egymásban léte is: életünk nem közömbös, de szennyezettségünk nem piszkít be minket örökre, föltéve, hogy legalább megmaradtunk Krisztus, az igazság és a szeretet felé való törekvésben.
Szennyezettségünk Krisztus szenvedésében végső soron már elégett. Az ítélet pillanatában megtapasztaljuk és megkapjuk szeretetének ezt a győzelmét minden, a világban és a bennünk lévő rossz fölött. A szeretet fájdalma lesz megmenekülésünk és alakul át örömünkké
.” (Spe Salvi 47).
« Előző Következő »