Kapu

« Előző Következő »


„A kapu a külső és a belső világ között áll, […] a között, ami a világhoz tartozik, és amit Istennek szentelnek. És ha valaki átlép a kapun, akkor ez így szól őhozzá: »Hagyd kívül azt, ami nem oda való, hagyd kint azokat a gondolatokat, kívánságokat, gondokat, a kíváncsiságot, a hiúságot. Hagyj kint mindent, ami nincs megszentelve. Tisztulj meg, mert szentélybe lépsz mostan.«”

A kapu bevezeti az embert a titokba. […] Isten temploma ez, és egyszersmind saját énednek is mása, mert te Isten élő temploma vagy, Isten temploma a tested és a lelked. Tágítsd hát ki, tedd naggyá és szabaddá!
    
»Emeljétek fel a fejeteket ajtók,
    Táruljatok örök kapuk:
    És a dicsőség Királya bevonul
«,
hangzik felénk az Írás szava.



Romano Guardini: Örökmécs

« Előző Következő »