Katolikus esketési szertartás

« Előző Következő »
 

A templomi esküvő olyan családi, személyes alkalom, amely Isten színe előtt, liturgikus keretben történik. Ezért a szertartás családias, bensőséges, ugyanakkor felemelő és ünnepélyes. Hogyan épül fel egy ilyen alkalom? Mi minden kell hozzá?

Katolikus esketési szertartás
A fiatal pár bevonulásával kapcsolatban nincsenek előírások, ezért ennek módját érdemes családi körben előre megbeszélni. Például:
  1. Klasszikus bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána; a vőlegényt anyja, a menyasszonyt apja kíséri.
  2. Önálló bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána, a vőlegény és menyasszony együtt.
  3. A fentiek egyike, de a pap az oltárnál várja a menetet.
A szentélybe érve a menyasszonyi csokor és a gyűrűk az oltárra kerülnek, és elkezdődik a szertartás első része: az igeliturgia. Ebben két vagy három részletet olvasunk a Szentírásból, majd a pap beszél a párhoz és az egybegyűltekhez.
A második rész, a tulajdonképpeni esketési szertartás a következő részekből áll:
  • ígéretek: a pap kérdéseket tesz föl a vőlegénynek, majd a menyasszonynak, hogy szabad akaratukból házasodnak-e, készek-e a sírig tartó hűségre és szeretetre, gyermekek vállalására és azok katolikus nevelésére
  • házassági szándék ünnepélyes kinyilvánítása (konszenzus): a jegyesek egymás felé fordulnak, kezet fognak, amelyet a pap stólával köt össze, majd kimondják a boldogító igent (vagy akaromot), és azt, hogy „Isten szent színe előtt feleségül veszlek/megyek hozzád”. Ettől fogva érvényes a házasságkötés.
  • eskü: magyar szokás szerint a fiatalok, általában térden állva, kezüket a feszületre téve, házassági ígéretüket esküvel is megerősítik. A pap által előre mondott szöveget mondatonként ismétlik.
  • gyűrűhúzás: a véget nem érő szeretetet jelképező gyűrűt a felek egymás ujjára húzzák („viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül”)
  • nászáldás: az új házaspárra ünnepélyes áldásban hívja le a Szentlelket a pap, hogy Isten jelenléte erősítse meg és kísérje szeretetüket és közös életüket.
A templom kapujáig a pap vezeti ki az ifjú párt, jelezve, hogy az Egyház imádsággal kíséri, és közösségébe várja vissza őket, immár mint új családot.


« Előző Következő »