…a családtervezésről

A mi dolgunk és felelősségünk, hogy hány gyermekünk születik?

« Előző Következő »
 

Az az életre szóló önátadás, amelyet a házasságra lépők a szentségi házasságkötéskor Isten előtt fogadnak, magában foglalja az egymás iránti, a kapcsolatukért és jövendő gyermekeikért vállalt felelősséget.

…a családtervezésről

A házasságban a pár valahányszor a szerelmes testi egyesülés mellett dönt, az új élet elfogadása mellett is dönt. Ugyanakkor felelős Isten előtt azért, hogy annyi gyermeket vállaljon, amennyit képes szeretni és felnevelni. És lehetőleg akkor vállalja, amikor arra egészségileg és más szempontok szerint a legkedvezőbb az alkalom. Ezen követelményeknek nehéz egyszerre megfelelni, de nem lehetetlen, Isten ugyanis lehetővé tette számunkra a tervezést.

Ha a házaspár valamilyen okból nem tud gyermeket vállalni, a házastársi együttléteket a feleség terméketlen napjaira korlátozza. Akkor mondjuk, hogy egy házaspár a természetes családtervezési módszert alkalmazza, ha házas szerelmüket így, Isten teremtett rendjébe simulva élik meg. Gyermekeikért, házasságukért felelősek Isten előtt, ezért nemcsak szabad tervezniük, hanem keresztény erkölcsi kötelességük is a családtervezés. 

Tudnunk kell: az élet nem a mi akaratunkból kezdődik. Annak egyedüli ura Isten, aki adja; de felemelő érzés, hogy ebben munkatársai lehetünk.

A szexualitás és a termékenység szétválasztása által a kapcsolat nem jut el az Istentől felkínált ajándékhoz!

A házasság célja megjeleníteni a Szentháromság belső életét: ahol a személyek közössége teljes, fenntartások, feltételek nélküli őszinte önátadásban valósul meg, ahol a személyek mindenestül elfogadják és ajándékozzák egymást.

A természetes családtervezés módszereiről itt, illetve az alábbi linkre kattintva tájékozódhat:



« Előző Következő »