…a sikerről és kudarcról

« Előző Következő »
 

A siker fontos dolog az ember életében: siker az első lábra állásunk, az első lépés, amelyet önállóan megteszünk, de ugyanígy siker iskoláink elvégzése, egy jó munka, szakma, hivatás megtalálása. Siker a boldog párkapcsolat, a családalapítás, egy boldog és kiegyensúlyozott élet megteremtése. A siker jó dolog. Kapuja az emberi boldogságnak.

De mi történik, hogyha sikertelenek vagyunk? Ha akár önhibánkból, akár külső körülmények okán kudarcot vallunk? Ha nem teljesülnek álmaink, félresikerülnek a terveink? Ilyenkor kárhoztatva vagyunk a boldogtalanságra? Elkerülhetetlen a kudarc, a depresszió?

Veszélyes dolog, ha az ember siker-függővé válik – olyan ez, mint bármelyik másik függőség: zsákutcába visz, korlátok közé szorít, s adott esetben a siker elmaradása „elvonási tüneteket” okoz. Azt eredményezi, hogy életünk súlypontja önmagunkon kívül: a vállalkozásaink sikerében van.

Az ember legnagyobb „sikere” az, ha a súlypont, a centrum visszakerül önmagunkba: ha egyensúlyunk belső világunktól, s nem a külső körülményektől függ. „Ha…” című versében a nagy író, R. Kipling így fogalmaz: „ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket mint két rongy csalót”, [akkor] „tiéd a Föld és minden ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam” (Kosztolányi D. fordítása).

A keresztény ember ezt a szabad, teljes, igazi emberséget Jézus Krisztusban találja meg, aki kudarcot vallott (hisz elutasították, elárulták, elhagyták és keresztre feszítették), de mindvégig ember maradt, s „sikeressé” lett Húsvét hajnalán.

Vers: R. Kipling: „Ha…” (Kosztolányi D. fordítása)

« Előző Következő »