…a szellemi világról

« Előző Következő »
 

Az emberek többsége meg van győződve róla, hogy a látható, kézzel fogható anyagi világon túl van „valami más” is.

Ennek az elgondolásnak megannyi tapasztalat az alapja. Ezek közül a legfontosabb az, amit önmagamban élek meg: egyrészt teljesen azonos vagyok a testemmel, hisz abban élek, érzek, gondolkodom és cselekszem, mégis úgy érzem, hogy több is vagyok annál. Ezt G. Marcel francia gondolkodó így fogalmazta meg: „Je suis plus que ma vie” – „Több vagyok, mint az életem”. Ez a „több” a szellemi léleknek a világa.

Jogos a kérdés, hogy ha az anyagi emberben feltételezzük az anyagon túlinak, a szelleminek a létezését, akkor nem lehetséges-e, hogy létezzen teljességgel, tisztán szellemi létforma? A hívő ember eleve igennel válaszol, hiszen Isten tiszta szellem, „a lét és minden tökéletesség teljessége, kezdet és vég nélkül való” (KEK 213).

Ugyanakkor a Szentírás szól Istennek tisztán szellemi, anyagi testhez nem kötődő teremtményeiről is, akiket általában angyaloknak (vagyis küldötteknek) nevez. Bár keveset fed fel róluk, annyi nyilvánvaló, hogy: „Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes és halhatatlan teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsőségük ragyogása” (KEK 330).

Mivel az angyalok szabadok, dönthetnek Isten mellett vagy az Ő ellenében is. „A Szentírás beszél az angyaloknak a bűnéről. Ez a bukás ezeknek a szellemi teremtményeknek a szabad választásában áll, mely radikálisan és visszavonhatatlanul elutasította Istent és az ő országát” (KEK 392). Mivel szellemi lényként sokkal tökéletesebbek az embernél, így a döntéseik is sokkal radikálisabbak, visszavonhatatlanok. „Az angyalok választásának visszavonhatatlansága, és nem a végtelen isteni irgalmasság hiánya az oka annak, hogy bűnüket nem lehet megbocsátani” (KEK 393), vagyis az Isten ellen fellázadt angyalok örökre megmaradnak engedetlenségükben.

Az Istenhez hűséges szellemi lények, angyalok az Ő szolgálatát látják el: akár mint hírnökök, akár mint az embereket segítő, oltalmazó, támogató teremtmények (őrangyalok). Szerepük megjelenik az imádságban, a liturgiában is, hiszen küldöttként szüntelenül Isten és ember, ember és Isten között töltik be szolgálatukat.


« Előző Következő »