…az élet értelméről

« Előző Következő »
 

Az ember az elmúlt évezredek során újra és újra feltette a kérdést: Mi az értelme az életnek? A válasz sok elemből tevődik össze, érint ilyen kérdéseket is, mint: Honnan jövünk? Hová megyünk? Van-e értelme a szabadságnak, döntésnek, szenvedésnek, áldozatvállalásnak? Vannak, akik a filozófia segítségével keresték a válaszokat, mások a különféle szaktudományokban vélték megtalálni a „nagy megoldást”. 

…az élet értelméről

A legáltalánosabb válasz így fogalmazható meg: az élet értelme és célja az, hogy boldogok legyünk. A boldogság egyszerre testi és lelki, a teljes embert magába ölelő állapot. Épp ezért a pszichológia, a mentálhigiéné, az orvostudomány, de éppen a bölcseleti tudományok is megannyi módon meghatározzák a boldogság mibenlétét. 

A hívő ember számára Jézus ad útmutatást: a Hegyi Beszédben (Mt 5–7) egy egészen új, sajátos gondolkodásmódot, életvitelt mutat be hallgatóinak, amelynek alapköve és foglalata a nyolc boldogság. Jézus nyolc mondatában az a furcsa, hogy olyan alaphelyzetekből indul ki (szegénység, éhezés, sírás, szorongatás stb.), amelyek a mindennapi tapasztalat alapján elrabolják a boldogságot – ő azonban mégis azt mondja, hogy ezekben a helyzetekben is lehetünk boldogok. Hogyan? Ki kell lépnünk önmagunkból, messzebbre kell tekintenünk önmagunknál. Ha a boldogságunkat az Istennel való közösségben szeretnénk megtalálni, akkor semmilyen külső tényező nem foszthat meg attól minket. Ha ellenben önmagunkban akarjuk fellelni a boldogság gyökerét és beteljesülését, akkor az mindig sebezhető, törékeny marad.

Ha tehát azt mondjuk, az élet értelme a boldogság elérése, akkor ezzel azt is mondjuk, hogy az élet értelme a találkozás Istennel, az Ő szeretetével, elfogadásával, megbocsátásával. 

Kapcsolódó idézetek:

*Mt 5,3–12

*Avilai Nagy Szent Teréz gondolatai:
Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik.
Isten nem változik; a türelem mindent elér;
annak, aki Istené, semmi sem hiányzik :Isten egymaga elég.


« Előző Következő »