Mi történik a templomban?

« Előző Következő »
 

A templom:
Isten háza, szent hely
az áldozatbemutatás helye
az imádság háza
a közösség háza

Mi történik a templomban?

Szentnek azokat tartjuk, akik példamutató életet éltek, vagy meghaltak a hitükért, vagy csodát tettek. A templomra egyik sem igaz, mégis szentnek mondjuk. Természetesen nem erkölcsi értelemben gondoljuk szentnek. Maga a hely megszentelt. Ez azt jelenti, hogy lefoglalt: Isten dicsőségére és az Istennel való találkozásra építették. A templomszenteléstől kezdve ott semmi világi, profán dolog nem történhet. Például a XVII. században megtiltották a püspökök, hogy a templomban táncmulatságot rendezzenek, vagy télire ott tartsák az élelmiszereket. Ez a lefoglaltság nemcsak áldozat, hanem ajándék a betérőnek: csend, meghittség, imádságos légkör fogadja és segíti.

A templom definíciója szerint áldozatbemutatási hely (e nélkül csak imaházakról beszélünk, ezért nem templom a zsinagóga, de igazából a protestáns „templomok” sem). A katolikus templomban az oltáron Krisztus keresztáldozata lesz jelenvalóvá. Nem mi áldozunk fel benne, hanem Jézus áldozta fel magát értünk egyszer és mindenkorra, de ebben részesedünk ma is, amikor a szentmisén vagyunk, imádkozunk és áldozáshoz járulunk.

Az imádság: kommunikáció Isten és ember között. A templomban a különböző szertartások (szentmise, zsolozsma, szentségek, litánia, rózsafüzér, szentségimádás, keresztút) megajándékoznak a közösségi ima jó érzésével és Jézus ígéretével: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A templomban helye van az egyéni imádságnak is, csöndje segít meghallani Isten szavát.

A templom a fenti alkalmakra befogadja a közösséget. Ezért találunk benne padokat, fűtést, hangszórókat, kivetítőt, orgonát, világítást, amelyek mind az ide érkező embereket és közös imádságukat szolgálják.


« Előző Következő »