Mit ér a pap, ha gyenge…?

« Előző Következő »
 

Isten a papot – a maga jó és rossz tulajdonságaival, értékes képességeivel és gyengeségeivel együtt – az emberek közül választja ki. A meghívottnak azonban törekednie kell arra, hogy emberségében is alkalmas eszköze legyen Istennek.

Mit ér a pap, ha gyenge…?

A papszentelésben Krisztus Szentlelke teljes egészében lefoglalja szeretetével a kiválasztott személyt, meghagyva azonban szabadságát és személyes döntéseinek lehetőségét. A pap személyében Krisztus cselekszik, ezért mondjuk, hogy ő „alter Christus”, azaz „másik, második Krisztus”.

Amikor a pap kiszolgáltatja a

eket, akkor maga Krisztus cselekszik általa. Ebből következik, hogy a ek ereje, hatékonysága nem függ a pap tudásától, ügyességétől, vagy éppen életétől – és ez számunkra biztonságot ad. Isten azt választotta ki, ami a világ szemében oktalan, gyönge, alacsonyrendű és lenézett, vagyis épp a semminek látszókat hívta szolgálatra (vö. 1Kor 1,27–29).

A pap emberi gyöngeségei nem akadályozhatják meg azt, hogy Krisztus valóságosan  jelen legyen Egyházában. Ugyanakkor, mivel a pap keresztségből és a pappá szentelésből fakadó alaphivatása is az élet

re szól, így törekednie kell arra, hogy bűneit, gyengeségeit beismerje, és Jézus elé vigye a szentgyónásában. 

Jézussal való élő kapcsolatának egyre jobban ki kell bontakoznia a pap szent életre való törekvésében. Ez pedig növelni fogja lelkipásztori hatékonyságát is.
Jézus tehát hús-vér embereket választ magának, de azt várja tőlük, hogy egészen adják oda magukat neki, mert egyedül Jézus képes szent pappá formálni őket. A pap a gyönge nyájból származik, de az erős Pásztor nevében cselekszik. Ezért egyedül az Ő erejére támaszkodhat.


« Előző Következő »