Mit ígér szentelésekor?

« Előző Következő »

A szenteléskor minden pap vállalja, hogy az életét Jézus evangéliuma szerint éli, a rábízottakat segíti annak mélyebb megértésében és megvalósításában, kiemelt küldetése és felelőssége a hit továbbadása.

Ugyanakkor ígéretet tesz az Isten népének, vagyis a rábízott embereknek a szolgálatára: megpróbálja őket az emberség és a hit útján Isten felé vezetni. Vállalja a rábízottakért felajánlott rendszeres imádság (zsolozsma) kötelezettségét.
Szenteléskor ígéretet tesz a rendszeres misézésre, valamint a többi szentség kiszolgáltatására. Mindezt az Istenért vállalt papi nőtlenségben és a püspöke iránti engedelmességben valósítja meg, egyszerűségben élve, a fölösleges luxustól tartózkodva. Ezt jelenti a tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsa, melyre a szerzetesek még külön fogadalmat is tesznek.
A szentelendő megígéri, hogy szolgálatát az Egyház törvényei szerint a mindenkori püspökének engedelmesen végzi – papként, lelki vezetőként, hitoktatóként. Ez annyit jelent: bárhol, bármilyen munkaterületet jelöl is ki számára a főpásztor, a papnak azt el kell vállalnia és szolgálatát az evangélium szellemében, az Egyház gyakorlatának megfelelően, legjobb tudása szerint kell végeznie.
Egy pap szolgálata akkor igazán meggyőző és hiteles, ha magát Istennek szenteli és látszik rajta, hogy saját érdekein, kényelmén túl a rábízottakat szolgálja.

« Előző Következő »