Mit jelent a szabdság?

« Előző Következő »

Egy öreg professzor ezt a példát mondta tanítványainak: „Uraim, minket behúztak a csőbe!” A csőben levő ember nem tud úgy mozogni, ahogy ő akar. Mozgásának legalapvetőbb koordinátái behatároltak: olyan irányban mozoghat csak, mint amerre a cső tart.

Mindannyiunkat „behúztak a csőbe”. Életem legalapvetőbb koordinátái meghatározottak: senki sem kérdezte tőlem, hogy akarok-e élni; akarom-e vállalni úgy is az életet, hogy annak kikerülhetetlenül találkoznia kell a halállal. Senki sem kérdezte, hogy melyik korba, melyik országba, milyen családba akarok megszületni. Ezeket a legalapvetőbb adottságokat, amelyek a napi mozgásomat, megszólalásomat, jövőmet, életemet, szerelmemet, kudarcviselésemet alapvetően, kiküszöbölhetetlenül befolyásolják, egyszerűen nem választhatom meg. Mindez mégsem dönti el a születés pillanatában, hogy ki leszek, mi lesz a hivatásom, boldog leszek-e, milyen lesz a házasságom, és hívő leszek-e. Az adottságaim valamennyire valóban befolyásolnak, de a jövőm mégis nyitott, mint a cső vége.
Ilyen értelemben nincs abszolút, csak relatív, viszonylagos szabadságunk: minden komolyan gondolkodó ember rájön, hogy tulajdonképpen csőben vagyunk. Aki ezt egyszer komolyan végiggondolta, soha többé nem jelentheti ki, hogy „azt csinálok, amit akarok”. Mert megértette – és nem tagadhatja maga előtt sem –, hogy szabad ugyan, de számos ponton determinált. Ugyanakkor azt sem mondhatja, hogy „minden eldőlt, kár fáradni”, hiszen a jövőnk egy része valóban csak rajtunk múlik.

« Előző Következő »