Szentelmények

« Előző Következő »

A szentelmények az Egyház által alapított szent jelek, melyek a szentségekhez hasonlítanak, s lelki hatással bírnak az Egyház könyörgése folytán.

A szentségekről vallja a Katolikus Egyház, hogy azok Jézus által alapított jelek, amelyek Isten ingyenes ajándékát, kegyelmét adják az embernek. A keresztségben a víz, a leöntés jele láthatatlan módon változást hoz a megkeresztelt életébe: lemossa az áteredő bűnt és Isten gyermekévé teszi őt. Az Egyház összesen hét szentséget ismer, amelyek az élet nagy fordulópontjaihoz kötődnek, illetve a hit szüntelen növekedésére és megerősítésére szolgálnak.

Emellett azonban van az emberi életnek számos területe, ahol – bár Jézus nem kapcsolt hozzá külön szentséget – Isten jelen van, cselekszik, az ember pedig érzi az ő ingyenes ajándékának, segítségének a szükségét. Ilyenkor lépnek működésbe a szentelmények, amelyek hasonlóak a szentségekhez: van bennük valamiféle „jel”, amit látunk, érzékelünk, de tudjuk, hogy az igazi történés már lelki szinten játszódik le. A szentelményeket nem Jézus, hanem az Egyház alapította, hogy a keresztény ember így is közelebb lehessen Istenhez, segítségét még jobban megtapasztalhassa az életében.

A legismertebb szentelmények: a szenteltvíz, a rózsafüzér, a gyertya vagy más vallásos tárgy megáldása, Balázs-áldás, házszentelés, kenyérszentelés, hamvazószerdán a hamvazkodás, életünk végén a temetés.


« Előző Következő »