Katolikus szertartás szerint kötöttem házasságot

Katolikus szertartás szerint kötöttem házasságot

« Előző Következő »
 

A házasság… az életre szóló hűség… józan ésszel végiggondolva minimum lehetetlen. De inkább őrültség. Ki az, aki pontosan tudja, mire is vállalkozik? És ki az, aki ki meri jelenteni: évtizedeken át, bármi történjék is, melletted maradok, sőt szeretni foglak?

Tanúságtételek. Katolikus szertartás szerint kötöttem házasságot.
Esküvőnkön a kánai menyegző története hangzott el. Fontos volt számunkra, hogy Jézus első csodatettét állítsuk magunk elé útra indítónak.
Egyrészt azt érezzük ebből a történetből, hogy Jézus különösen szívén viseli a házasságok sorsát. S miközben sokan úgy emlegetik őt, mint aki „soha nem mosolygott”, ezt ő maga cáfolja: részt vett a menyegzői mulatságban. Nyilván nem a sarokban ült, és zordan nézett maga elé…
Másrészt az a bizonyos kánai ifjú pár – legyen bármennyire boldog – rögtön az esküvőjén szembesül az első válságával: elfogyott a bor. Mi is tapasztaljuk ezt: az évek során időnként a mi „borunk” is elfogy. Elfogy a türelmünk, jókedvünk, készségünk, önzetlenségünk, jó szándékunk, szeretetünk bora. És marad helyette az idegességünk, önzésünk, türelmetlenségünk iszapos vize. Nagy szükségünk van arra, hogy Valaki borrá változtassa.
Harmadrészt a násznép Jézus révén olyasmit kap, amit remélni és elképzelni sem tudtak korábban: jó bort, azaz jobbat, mint amit valaha is ittak.
Érezzük, sőt tapasztaljuk: Jézus az egyetlen, aki képes borrá változtatni a vizünket. Erre kértük őt a házasságkötésünk pillanatában, és ezt az ajándékát kapjuk azóta is, szüntelenül.

Süveges Gergő és Margit
2000 óta házasok, négy gyermek szülei

« Előző Következő »