Keresztény hit

« Előző Következő »

Az ember, aki a kezdetektől feltette magának az élet nagy kérdéseit (Honnan jövünk? Hová megyünk? Mi értelme életünknek?), a látható világon túli felé fordult. Kutatta, van-e valami több mint a pusztán érzékelhető valóság. 

A megszülető vallásos hitnek rengeteg nyomát látjuk: a halottak rituális eltemetését (amely utal az élet utáni életre), a falfestményeket (amelyeknek vallási célja lehetett), a kultikus tárgyakat és így tovább. A tárgyakból nehezen olvashatók ki a gondolatok, de mégis úgy vélik a szakemberek, hogy már korán megjelent egyfajta emberfölötti erőnek a tisztelete.

A keresztény ember életében a hit személyes kapcsolat, bizalmas ráhagyatkozás, szabad szeretet. Több mint a tárgyi, tudományos tudás; több mint egy fellángoló, olykor elgyengülő érzés, benyomás; több mint a vak engedelmesség. Isten a Bibliában, már az Ószövetségben sem vak engedelmességet követel, hanem szabad szövetséget ajánl fel. A hit bizalom Isten hatalmában, szeretetében és terveiben, akkor is, ha nem látunk át mindent. A hit azonban nem egyetlen döntés eredménye, hanem folyamatosan fejlődő, mélyülő valóság: egy életen át tartó közeledés története.

Összegezve: a hit bizalmas odafordulás, szabad, szeretetteljes kapcsolat Istennel. Ugyanakkor mindannak elfogadása is, amit Isten közölt önmagáról, és amit az Egyház megfogalmazott hitbeli és erkölcsi tételeiben. A kettő elválaszthatatlan: Istenhez csak a hit, és az ebből logikusan következő erkölcs igazságai mentén lehet odatalálni.




KEK 27-30
« Előző Következő »